Gyere! Csináljuk!
Olyasmibe kezdhetünk együtt, amit a nagy- vagy dédszüleid még biztosan csináltak.
Ehető növényeket fogunk termeszteni!
Mondom és mutatom, hogyan.
Hogy nincs kerted? Azt mondtad, hogy van balkonod, meg ablakpárkányod is. Kitűnő! Én is a belvárosi társasház gangján, ládákban kezdtem – igaz, ennek már vagy 25 éve. A ládákból lépésről lépésre, valahogy észrevétlenül egyre nagyobb kertjeink lettek. Pedig felsővezetőként dolgoztam, rengeteg kimerítő órát töltöttem munkával, állandó stresszben, óriási nyomás alatt.
Szerintem éppen a kertészkedés mentett meg.
Nincs ilyesmire időd, tudom. Meglátod, lesz. Több is, mint ma gondolnád. Ugyanis nagyon fogod szeretni, ebben biztos vagyok. A kertészkedés elvitathatatlanul értékes tevékenység. Sokféle munkát meg lehet kérdőjelezni, de ezt egyszerűen lehetetlen. Ha csinálod, jót teszel a Földbolygónak. Gondold végig: ha sokan ugyanezt teszik, amit Te fogsz, mennyi új, hasznos, élettel teli zöldfelület jelenik meg hirtelen a betonrengetegben, vagy a városi, agglomerációs, esetleg vidéki kertekben!
A veteményes lehet egy nagyobb láda a balkonon, teraszon, gangon. Vagy egy magaságyás a társasház közös udvarán. Ágyás, magaságyás a közösségi kertben vagy a saját kertedben – az egészen kicsitől a nagyig. A lényeg, hogy ehető növények – zöldségek, gyümölcsök, fűszerek és gyógynövények – legyenek benne túlnyomó többségben, nem pedig dísznövények. Védő-, riasztó, beporzókat vonzó virágokkal és más növényekkel keverve, természetesen.
Képzeld el, hogy a fű+tuja páros helyett egy fajtagazdag, egymást erősítő és támogató élővilág keletkezik a kertedben – városban vagy vidéken –, amelyből egészséges és finom ételeket tudsz majd készíteni! Nincs finomabb a napérlelte paradicsomnál, saját, frissen szedett bazsalikommal. De lesz majd sok minden más is, mert szépen, lépésről lépésre fogsz haladni – tudásban és tapasztalatban. És nem kell állandóan görnyedned a kertben, sőt, ha rajtam múlik, még kapát sem veszel!
Hogy nem értesz hozzá? Nem baj, majd fogsz. A lényeg a hozzáállásod. Nem szépségversenyre készülünk! Csak mondom: az általunk gyomnak nevezett növények egyáltalán nem mindig jelentenek problémát – sőt, gyakran épp az ellenkezője az igaz. Milliárdnyi hasznos apró élőlénnyel gazdagítják a talajt. Az élő talaj pedig táplálja a növényeket. Szó szerint.
Persze néha majd egyes növények föld feletti részét gyérítjük, hogy az ehető növénykéid napfényhez jussanak. De a talajlakókat nem bántjuk – meghagyjuk nekik a gyökérzónát menedékül, a levágott részekkel pedig mulcsolunk, takarunk, védjük a földet a kiszáradástól. Látod? Egyetlen mozdulattal két feladatot is elvégzel! Tudom, mert én így csinálom. Pedig nekem is úgy tanították, hogy a földdel való munka végnélküli szenvedés, és hogy állandóan irtani kell mindent, ami – szerintünk – nem odavaló.
Többek között ezért tart ott az emberiség, ahol tart: mindig csak irtani tanítanak. Mert mi, emberek olyan okosnak hisszük magunkat, hogy azt gondoljuk, jobban tudjuk, minek kellene nőnie és egyáltalán élnie. Pedig nem tudjuk.
Azt is tanítják, hogy az élőlénytársainktól félni és undorodni kell – pedig tőlük függ a saját életünk. Azt hirdetik, hogy a steril, gyomirtózott gyep biztonságosabb, mint a permakultúrás, élettel teli sarok a kertben. Pedig az utóbbiban fejlődhetne ki a gyerek immunrendszere.
Így hát irtunk és félünk – ahelyett, hogy rácsodálkoznánk és együtt megélnénk az Élet csodáját.
Észrevetted, mennyit tanultál már most is? Az igazi tudás persze majd a gyakorlattal jön el. És mélyre fog ivódni benned.
Az ősz és a tél a bemelegítéssel telik. Jelentkezem további felkészítő cikkekkel. Az általad feltett „Miért?” kérdésekre próbálok majd válaszolni.
- Miért egészségesebb az, amit magadnak megtermelsz, mint az, amit az ipari mezőgazdaság kínál?
- Miért hasznos a szervezetednek még az a kicsi is, amit a leglehetetlenebb helyeken nevelgetsz majd?
- Miért jó a lelkednek és az önbizalmadnak, ha az időd egy részét nem a virtuális élmények keresésével, hanem a fizikai valósággal töltöd?
- Miért van szükséged a milliárdnyi élőlénytársadra, hogy emberként életben maradj?
- Miért tévhit, hogy csakis a hatékonyság az egyedüli mozgatórugó a világban, mikor a természetben sokkal több az együttműködés, mint a verseny?
Aztán jönnek a „Hogyan csináljam?” kérdésekre is a válaszok. Ezek kisebb része még írásban, a nagyobb része viszont már a gyakorlatban.
Ott válik igazán izgalmassá ez az egész, hidd el! Én minden egyes nap, héten, hónapban, évben ezt tapasztalom. Ez egy végnélküli történet, amely a jelenben játszódik.
Minden, amit eddig csináltam az életben – és nem volt kevés, sem unalmas –, ide vezetett. A helyemre. A kertbe.
Sok mindent meg fogsz érteni a világból, és hirtelen jó néhány – nem is szorosan a kertészkedéshez köthető – dolog a helyére kerül majd.
Ez a tudás egyébként ott van benned. A génjeidben. A kultúráddal együtt örökölted. Csak az elmúlt 50-70 év túl mélyre nyomta, pontosabban elnyomta. Nem Te tehetsz róla – ilyen lett a világ.
Útközben valahol elveszett a józan gondolkodás, a felelős gondoskodás, és a kétkezi munka egyszerű öröme.
De minden esélyünk megvan arra, hogy újra megtaláljuk ezeket az alapvető emberi értékeket.
Gyere, csináljuk együtt.
Mert a Te veteményesed is számít.
